b

Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy

Az idei szezonban új gyógyszert írt az orvosom parlagfű allergiámra – állítólag jobbat, hatékonyabbat, mint az eddigi. A receptet annak rendje és módja szerint kiváltottam, az első használat előtt pedig kezembe vettem a betegtájékoztatót. Aztán olvasni kezdtem, de valahogy ösztönösen nem az elején kezdve…

Szerző: Pintér András portfoliómenedzser, Budapest Alapkezelő Zrt.

Nem az az első alkalom, hogy a befektetésekkel kapcsolatban valami számomra fontosra egy orvosi látogatáshoz kapcsolódóan döbbenek rá. Most akkor esett le a tantusz, amikor tudatosult bennem, hogy a gyógyszer betegtájékoztatóját nem a potenciális kedvező hatásokat taglaló résznél, és nem is az adagolás technikai részleteit magyarázó bekezdésénél kezdtem el olvasni. Hanem önkéntelenül is a kockázatokat és potenciális mellékhatásokat tartalmazó fejezetnél.

Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire fontos (talán mindennél fontosabb) számomra, hogy bármit is csinálok az életben, előzetesen próbáljak minél többet megtudni a kapcsolódó kockázatokról. Azt nem tudom eldönteni, hogy mindez szakmai ártalom-e (annak következményként vagyok ilyen, mert lassan másfél évtizede foglalkozom befektetésekkel) vagy pedig valami olyasmi, amit sokkal korábbról hozok magammal (és pont azért lettem befektető, mert ez a kockázattudatosság kódolva volt belém). Talán mindegy is. Ilyen vagyok, így működöm – az, hogy a szemem a tájékoztatóban a kockázatokat taglaló részhez ugrott, nem tudatos döntés eredménye volt. Hanem automatikus, öntudatlan, magától értetődő.

Ha egy új befektetési lehetőséget vizsgálok, ugyanezt tapasztalom magamon. Beszélhet nekem bárki bármennyit a szép elérhető hozamokról, a legtöbb esetben azon kapom magam, hogy ezek a kecsegtető számok nem igazán ragadják meg a fantáziámat. Engem mindenekelőtt a kockázatok érdekelnek. Az, hogy milyen az adott befektetési eszköz kockázati profilja. Az, hogy mennyit veszíthetek a legrosszabb szcenáriók esetén. Az, hogy egy esetleges esésből jellemzően milyen időtávon belül áll talpra az árfolyam. Nem kockázatkerülő vagyok, csak valahogy ösztönösen kockázat-érzékeny.

Félreértés ne essék: nem gondolom, hogy ezt így kell csinálni, hogy befektetőként ez az egyetlen célravezető hozzáállás. Vannak sikeres hedge fund menedzserek, akiknek lételeme a kockázatok hajszolása, és vannak olyanok is, akik mindenkinél óvatosabbak – a legtöbben pedig e két szélsőség közötti folytonos skálán helyezkedünk el. Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy kockázati viselkedésünk mélyen belénk kódolt, zsigeri élmény.

Mind ebből adódóan lehetetlen, hogy – saját kockázati profiljaink által determinált – portfólió ajánlóink általánosan mindenkinek az ideális megoldást jelentenék. Itt nem működik a one-size-fits-all, nincsenek általános, univerzális igazságok – amit én egy jól összerakott portfóliónak tartok, az csak azoknak lehet érdekes iránymutatás, akik a kockázatokról is hasonlóan gondolkodnak, mint én. Ez a gondolkodásunk pedig nagyon sokféle hatás eredményeként alakul ki. Genetika, gyerekkori nevelés, befektetőként átélt korábbi élmények – feltételezhetően mindegyik tényező szerepet játszik, és még további jópár.

Pár egyszerű kérdéssel ugyanakkor sok mindent megtudhatunk magunkról:

  • Hogyan viselkedtünk korábbi jelentős árfolyameséseket hozó válságperiódusok alatt?
  • Ha valaki egy új termékről beszél nekünk, mit érzünk fontosabbnak: hogy mennyit nyerhetünk, vagy hogy mennyit veszíthetünk?
  • Mi a fontosabb számunkra, a potenciális hozam, vagy az adott befektetési eszköz volatilitása?
  • És a legfontosabb: ha új gyógyszert kapunk, hol kezdjük el olvasni a betegtájékoztatót? 🙂

Mondd meg, mit olvasol (először), és megmondom, ki vagy.

—————–

A cikk eredetileg a portfolio.hu-n jelent meg.

A Budapest Alapkezelő Zrt. nem vállal felelősséget a jelen kiadvány alapján hozott befektetési döntésért, és annak következményeiért.

Kedveld a gyakornokok és pályakezdőknek szóló Facebook oldalunkat: 

HelloBB