b

Nyári csend

A kisgyermekes szülők arcán gyakran akkor látni a legnagyobb aggodalmat, amikor síri csend jön a gyerekszobából. Gyanúsan nagy csend. Csak nem történt valami baj? A gyerekek “működésének” alapjáraton van egy normál üzemzaja, ha pedig ez megszűnik, sok szülő azonnal a legrosszabbra gondol. A kérdés persze mindig az, hogy vajon jogos-e az aggodalom. A gyerekek azért vannak csendben, mert édesdeden alszanak, vagy azért, mert éppen a konnektorba dugott hajszárító zsinórját harapdálják?

Szerző: Pintér András portfoliómenedzser, Budapest Alapkezelő Zrt.

Valami hasonló a helyzet a piacokon is. A tőzsdék és más kockázatosabb eszközök piacainak is megvan a saját üzemzaja – ez pedig a volatilitás, az árfolyamok időről időre fellángoló heves csapkodása. A befektetők pedig ugyanúgy viselkednek, mint a fenti példa aggodalmaskodó szülei: nem csak akkor ijednek meg, ha túl nagy a zaj, hanem akkor is, ha gyanúsan nagy a csend.

Jelenleg éppen ez utóbbi a helyzet – az elmúlt időszak kiugróan alacsony volatilitása miatt sokan elkerülhetetlennek tartják, hogy a közeljövőben viharosabbá váljon a tőkepiacok felett az ég. A kérdés persze most is az, hogy ez az aggodalom vajon megalapozott vagy pedig felesleges.

Akár így van, akár úgy, a félelem a gazdasági és piaci szereplők meghatározó érzése. A befektető szinte mindig fél (ahogy Jason Zweig cikke találóan megjegyzi, ha nem talál olyat, amin aggódni lehetne, akkor elkezd azon aggódni, hogy miért nem aggódik senki), a félelem kiváltotta egészséges óvatosság pedig a kockázatkezelés egyik meghatározó mozgatórugója. Nem véletlenül a mai napig az egyik leggyakrabban idézett piaci mondás Roosevelt 1933-as elnöki beiktatásának híres mondata: “Nincs mitől félnünk, csak a félelemtől magától.” Azt pedig már Howard Marks teszi hozzá, hogy míg egyfelől a nagy veszteségek elkerülésének a legjobb módja valóban a kockázatok megfelelő kezelése, másfelől ugyanakkor, ha mindenféle kockázattól próbálunk megszabadulni, akkor egyúttal jó eséllyel mindenféle hozam elérésének lehetőségétől is megszabadulunk.

A megkezdett analógiát folytatva: annak eldöntésében, hogy egy adott helyzetben mennyire érdemes aggódnunk, a legtöbbet talán az segíthet, ha ismerjük az adott alany – a szobában lévő gyerek, a tőkepiacok – alapvető természetét. A nagy csend nem olyan ijesztő, ha tudjuk, hogy egyébként is nyugodt természetű gyerekről vagy egy alacsony volatilitású eszközosztályról van szó. Ha viszont egy rosszcsont, szinte állandóan zajongó gyerek szobájából jön a csend, jobban járunk, ha gyanakvóbbak vagyunk.

A részvénypiac márpedig igencsak rosszcsont természetű. A lenti ábra tanulsága szerint az elmúlt évtizedekben szinte minden évben volt 5% feletti éven belüli korrekció a fejlett részvénypiacon, illetve a 10% feletti év közbeni esések is sokkal gyakoribbak, mint az egyébként talán gondolhatnánk (persze az ábrának van egy másik fontos üzenete is: az év közbeni esések a legtöbb esetben nem akadályozták meg a részvénypiacot abban, hogy az adott évet összességében pluszban zárják).

Budapest: nyári csend

Szóval aki az alacsony volatilitás miatt aggódik, azt meg tudom nyugtatni: az árfolyamok kilengésének mértéke pár hónapon, negyedéven belül nagy valószínűséggel meg fog ugrani. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a megugró volatilitást hozó rövidtávú korrekcióknak és a piacok hosszabb távú teljesítményének sok köze nincs egymáshoz.

Egyszóval a gyerekszoba ajtajára tapadó füllel csak az hallgatózzon, aki rövid távú spekuláns. Ha valaki egy jól összerakott portfólióval rendelkező hosszabb távú megtakarító, annak a rövidtávú volatilitás éppen olyan tényező, mint a piaci történések nagy része: inkább csak zaj, mintsem valódi hírértékkel bíró információ.


A cikk eredetileg itt jelent meg.

A Budapest Alapkezelő Zrt. nem vállal felelősséget a jelen kiadvány alapján hozott befektetési döntésért, és annak következményeiért.

Kedveld a pályakezdőknek szóló Facebook oldalunkat: